Pogány Gyula

„Annak a festőgárdának, amely a magyar naturalizmuson nevelkedett, volt tehetséges és becsületes kultúrájú művésze (...) Szürke tónusok, becsületes természetábrázolás, erős rajztudás voltak jellemző tulajdonságai. Halálával a magyar piktúra egy tisztes értékét vesztette el.” – írja egy korabeli napilap 1925. február 26-án, korai halála másnapján.

Ezzel a weblappal a fiatalon elhunyt festőművésznek állít emléket leánya, sz. Pogány Katalin és unokája, Sarnóczay György.

© Sarnóczay György 2005–2008.    e-mail

Pogány Gyula festőművész Budapesten született 1884. szeptember 2-án. Apja id. Enyerei és Csébi Pogány Gyula. Anyja Nicora Ilona. Középiskoláit a Kegyes Tanítórendiek Budapesti Főgimnáziumában végezte. Ezután kezdte meg főiskolai tanulmányait 1907-ben a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán és 1910-ben fejezte be. Később Firenzében dolgozott és tanult. 1914-ben megházasodott, Baranyai József szobrászművész leányát, Máriát vette feleségül.


Pogány Gyula feleségével
apósa családja társaságában.

A Nemzeti Szalon (mai Galéria) alapító tagja a ma is meglevő okirat, Déry Béla igazgató hitelesítő levele szerint (kelt Bp,. 1914. július 30.).

Az első világháborúban önkéntes hadifestőként működött Mednyánszky csoportjában, a 69. gyalogezredben.


Mednyánszky-csoport

Egy alkalommal a harctéren megmozdult a halottak között egy sebesült bajtársa, akit hátára véve bevitt a tudósítói sátorba, ezzel megmentve életét. 1915-ben a háborúban teljesített kitűnő harctéri festőművészi tevékenységének elismeréseként a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki (olvasható a Budapesti Közlöny 1916. május 18. számának 4. oldalán).
A háború során festett képeit a bécsi Hadtörténeti Múzeumban helyezték el.

Rendszeres kiállítója volt a budapesti tárlatoknak. Többször szerepelt Bécsben, Münchenben, Krisztiániában (Osló) különböző kiállításokon. A Képzőművészek és Műbarátok Szövetsége 1924-ben elnökéül választotta. Legnagyobb méretű, „Mózes a fáraó előtt” című képét 1924-ben festette. (Korábbi képeiből több fellelhető a családban és a barátok tulajdonában, illetve műgyűjtőknél.) Orvosai tanácsára Dalmáciában, majd Lessinában keresett gyógyulást megromlott egészségére, de ott egy sirokkós szélroham idején, 1925 február 25-én hirtelen meghalt. Temetési költségeit az a bajtársa (zágrábi kereskedő) állta, akinek életét a háborúban megmentette.

Tárlaton Budapesten, 1924-ben szerepelt utoljára egy nagyobb méretű templom-interieurrel, amely jellegzetes képe volt művészi felfogásának. A második világháború előtti művészeti lexikonokban neve rendszeresen szerepel. A háború után az 1974-ben kiadott Művészeti lexikonban újra megtalálható.


Présház a Csácsihegyen
50×40 cm, olaj, farost

Kilátás a kistétényi kápolnára
napsütésben
50×35 cm, olaj, vászon

Kilátás a kistétényi kápolnára
borús időben
50×35 cm, olaj, karton

Budatétényi pincelakások
50×35 cm, olaj, vászon

Akácos út Kistétényben
95×70 cm, olaj, vászon

Napraforgók a
kistétényi hosszúdűlőben
40×30 cm, olaj, karton

Kukoricatörés
50×40 cm, olaj, vászon

Délutáni újságolvasás
50×30 cm, olaj, vászon

Csendélet krizantémokkal
90×70 cm, olaj, vászon

Béla sógor
25×30 cm, akvarell, papír

Bosnyák
20×28 cm, olaj, fa

Zalai táj
20×15 cm, olaj, farost

Spalatói városrészlet
45×70 cm, olaj, karton

Baranyai úr és neje
125×110 cm, olaj, vászon

Hermin
45×55 cm, olaj, vászon
 
Önarckép
16×21,5 cm, olaj, karton

A műkereskedő felesége
55×65 cm, olaj, vászon
 

Mózes a fáraó előtt
220×140 cm, olaj, vászon

Vajköpülés
115×150 cm, olaj, vászon

Virágpiac
52×61 cm, olaj, vászon
 
Pletyka
150×85 cm, olaj, vászon, kb. 1918

Tehenész fiú
kb. 18×18 cm, olaj, 1915
 
Pogány Gyula
Pogány Gyula