„Annak a festőgárdának, amely a magyar naturalizmuson nevelkedett, volt tehetséges és becsületes kultúrájú művésze (...) Szürke tónusok, becsületes természetábrázolás, erős rajztudás voltak jellemző tulajdonságai. Halálával a magyar piktúra egy tisztes értékét vesztette el.” – írja egy korabeli napilap 1925. február 26-án, korai halála másnapján.
Ezzel a weblappal a fiatalon elhunyt festőművésznek állít emléket leánya, sz. Pogány Katalin és unokája, Sarnóczay György.
© Sarnóczay György 2005–2008. e-mail
Pogány Gyula festőművész Budapesten született 1884. szeptember 2-án. Apja id. Enyerei és Csébi Pogány Gyula. Anyja Nicora Ilona. Középiskoláit a Kegyes Tanítórendiek Budapesti Főgimnáziumában végezte. Ezután kezdte meg főiskolai tanulmányait 1907-ben a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán és 1910-ben fejezte be. Később Firenzében dolgozott és tanult. 1914-ben megházasodott, Baranyai József szobrászművész leányát, Máriát vette feleségül.
Pogány Gyula feleségével
apósa családja társaságában.
A Nemzeti Szalon (mai Galéria) alapító tagja a ma is meglevő okirat, Déry Béla igazgató hitelesítő levele szerint (kelt Bp,. 1914. július 30.).
Az első világháborúban önkéntes hadifestőként működött Mednyánszky csoportjában, a 69. gyalogezredben.
Mednyánszky-csoport
Egy alkalommal a harctéren megmozdult a halottak között egy sebesült bajtársa, akit hátára véve bevitt a tudósítói sátorba, ezzel megmentve életét. 1915-ben a háborúban teljesített kitűnő harctéri festőművészi tevékenységének elismeréseként a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki (olvasható a Budapesti Közlöny 1916. május 18. számának 4. oldalán).
A háború során festett képeit a bécsi Hadtörténeti Múzeumban helyezték el.
Rendszeres kiállítója volt a budapesti tárlatoknak. Többször szerepelt Bécsben, Münchenben, Krisztiániában (Osló) különböző kiállításokon. A Képzőművészek és Műbarátok Szövetsége 1924-ben elnökéül választotta. Legnagyobb méretű, „Mózes a fáraó előtt” című képét 1924-ben festette. (Korábbi képeiből több fellelhető a családban és a barátok tulajdonában, illetve műgyűjtőknél.) Orvosai tanácsára Dalmáciában, majd Lessinában keresett gyógyulást megromlott egészségére, de ott egy sirokkós szélroham idején, 1925 február 25-én hirtelen meghalt. Temetési költségeit az a bajtársa (zágrábi kereskedő) állta, akinek életét a háborúban megmentette.
Tárlaton Budapesten, 1924-ben szerepelt utoljára egy nagyobb méretű templom-interieurrel, amely jellegzetes képe volt művészi felfogásának. A második világháború előtti művészeti lexikonokban neve rendszeresen szerepel. A háború után az 1974-ben kiadott Művészeti lexikonban újra megtalálható.
